3. hét: RIAA, Weboffice, Zune, WebTV

Eheti szemlénkben: webes irodai alkalmazások, Google Apps, Zune vs iPod, social networking ma és holnap, web 3.0, a Google Calendar biztonsági kockázata, Twitter, Jammie Thomas, Joost - vagyis a webtévé.

Hogy állnak a Weboffice kérdéshez az iparág nagyhalai? A Microsoft az Office Live Workspace-szel a dokumentumok online tárolását teszi lehetővé, a tartalom létrehozásához az asztali alkalmazásokra azért persze szükség van. Az Adobe pedig felvásárolt egy szövegszerkesztő alkalmazást is fejlesztő startupot, de alapvetően az online dokumentumtárolásra, nem az online szerkesztésre helyezik ők is a hangsúlyt, ez persze nem véletlen, ismerve asztali alkalmazásaikat. A Google Docs-ot pedig ismerjük, nem rég kapott új UI-t és bővült prezentációkészítővel alkalmazásainak köre. Két irány van tehát, de lényeg, hogy online és kollaboratív mindkettő.

Ezután olvashattunk egy kis inviteot az októberi Meetup-ra, ahol volt szó robotéptésről, 24 órás programozó versenyről, szoftver vizualizációról, virtuális gyógyszerkutatásról valamint hálózati adattárolásról. Ezek a találkozók azért meetupok, mert a meetup.com-on keresztül szerveződnek, ez konkrétan a Budapest New Technology Group Meetupja volt. Az oldal tanúsága szerint kb. 55 embert érdekeltek az előadások, a megjelentek listája is látható az oldalon, pár ismerős nevet a "a magyar web 2.0-ás arcok" közül még én is kiszúrtam.

Zune vs iPod. Érdekes, amikor a szépség és a szörnyeteg (oké, kis képzavar, de valahol talál talán) többfrontos háborút folytat. Írt már róla a Webisztán, milyen meghatározó az Apple életében az iPod. A Microsoft most jelentette be új lejátszóját, a második generációs Zune-t. Érdekesség, hogy a fejlesztett firmware-t a régi lejátszókra is rá lehet majd tölteni, így ugyanolyan képességűvé tehetők, mint az újak. De a post nem is erről szól, hanem az új szolgáltatásról: a Zune Socialról. Ez egy olyan közösségi szolgáltatás, amely egyrészt a Zune tulajoknak (vásárlási) ajánlatokat tud majd tenni zenehallgatási szokásaik alapján, valamint Zune felhasználók interaktívkodhatnak, mp3 mintákat mutathatnak egymásnak, megnézhetik, mit hallgatnak ismerőseik. Ilyen kiértékelő, utána személyes ajánlásokkal szolgáló szolgáltatást kínál a Last.fm is - platformfüggetlenül (pl. iPodra is), de felhasználók közti interakció nélkül. Egy későbbi post is ezt az összefüggést boncolgatja. Közöségi zenehallgató vs Magányos zenehallgató.

A következő hír, hogy a Postini bekerül a Google Apps-ba, ami webes szoftvermegoldásokat kínál kis- és nagyvállalkozások, oktatási intézmények számára, és otthoni használatra is. A Postini tulajdonképpen egy biztonsági alkalmazáscsomag, spam- és vírusszűrővel, meg backupolási lehetőségekkel. A Postini a vállalkozások számára kínált Apps csomagban lesz benne.

Ezután egy hosszabb eszmefuttatást olvashatunk a közösségi site-ok jövőjéről. A premisszák szerint a social networkok elvesztették újdonságukat, nehezen fognak a közeljövőben fejlődni, kevés felhasználókat csábító újdonságot fognak alkalmazni. A piac kétség kívül telített: MySpace, Facebook, Yahoo, itthon az iWiW és társai - hiány épp nincs az ilyen webes szolgáltatásokból. De ezeken is látszik, hogy többségük nem épp a progresszió híve. A fő értéküket a regisztrált felhasználóik száma adja, és az alapszolgáltatások - bár felhasználóik ettől még lehetnek elégedetlenek, lásd a múlthéten tárgyalt post utáni iWiW-flame-et. Bernard Moon szerint most a közösségi szájtok sötét korszaka következik, az ezen való túljutst pedig az új platformok felé való nyitás teszi majd lehetővé: ás itt konkrtan a digitális tévézésre, set top box-szal social networkingre képessé tett TV-kre gondol. Érdekes elképzelés, talán kicsit növelhetné a célközönség méretét, de annyiban furcsa, hogy ez tulajdonképpen "kényelmi" szolgáltatásnak lenne nevezhető, nem "hasznos funkciónak"... Ettől még az új platformok elképzelése jónak tűnik: az iWiW mobil pl. néha kifejezetten hasznos tud lenni.

Álljunk meg egy szóra: Web 3.0. A felütésben Jason Calacis, kétes megítélésú "web-guru" definícióját olvassuk: a 3.0 a minőségi tartalmat jelölné nála. De ez a ködös fogalom nincs összhangban a tendenciákkal: jobb megközelítésnek tűnik a témában amúgy is illetékesebb W3C elképzelése a szemantikus webről, amelynek két pillére az adatcserére használható szabványos formátumok és a nyelv, mellyel az adatok valós világ beli objektumokhoz csatolhatók. Itt említésre kerül néhány már kifejlesztett illetve fejlesztés alatt álló szabvány, melyek majd lehetővé teszik olyan alkalmazások kifejlesztését, melyek már valóban szemantikusak lesznek.

Ezután újabb Google privacy-probléma: publikus Google Calendarok. A probléma leszűkíthető valószínűleg a tapasztalataln felhasználók és a nem egyértelmű interfész dialektikájára. Következtetés: a múlt heti GMail-hack javaslat után szabadon, ne a jelszavainkat és a titkos randevúk időpontját tároljuk a GCal-ban (pláne ha nem tudjuk, a private vagy a shared gombra böktünk), hanem a haveri sörözések időpontjait.

A Twitter és a média kapcsolata a témája a következő bejegyzésnek egy mini-felmérés apropóján. Ebből kiderül, hogy már sok szerkesztőség használja kommunikációra és/vagy hírfigyelésre a Twittert, ami amúgy egy közösségi microblog-rendszer, 140 karakteres üzenetekkel. Több módon twittelhetünk, webről és SMS-sel is, követhetünk twit-eket és megnézhetjük, ki figyeli a minéket. A szolgáltatás egyeseknek nagyon, másoknak egyáltalán nem jön be. Rövid de releváns mondatokról van itt szó, amik mutathatnak akár részletesebb tartalmakra is: itt sok magyar példa közül említésre kerül a blog.hu twitje, ami véletlenszerűen kiválasztott bejegyzésekhez tinyurl-t gyárt, majd cirka 120 karaktert meg ezt az url-t twitteli le.

Azután olvashatunk a Jammie Thomas-ügyről, vagyis a zeneipar jelenéről és jövőjének lehetséges forgatókönyveiről, tudnillik ugyanis hogy 24 zeneszám Kazaá-n való megosztásáért a hölgyet beperelték, a minnesotai bíróságon hozott ítéletben pedig 222 ezer dollárra büntették. Számonként cirka kétmillió forint. A webisztán számításai szerint így az emberiség felthetően összvagyonának sokszorásval tartozik máris a zenekiadó vállalatoknak. De a p2p zenemegosztás már rég elérte azt a kritikus tömeget, ahonnan nincs visszaút, és az se valószínű, hogy tömegesen fogják beperelni az embereket ezentúl (el lehetne költeni a világ összvagyonának mégpárszorosát perekre, bár előbb még a szükséges apparátust is meg kéne teremteni: legyen minden második ember ügyvéd, minden negyedik bíró, de aztán jönnek az összefonódások...). Értelmesebb megoldásnak tűnik alkalmazkodni az igényekhez, és ettől még nem kell eltekinteni a profittól: olcsó online zeneboltokat!

Ezután: p2p alapú webes televíziózás mindenkinek! Az eddig meghívásos alapon működő Joost nyitott a nagyközönség felé, most már egyszerű regisztrációval elérhető. A Kazaa és a Skype létrehozói által kifejlesztett tévé kínálatában jelenleg 250 "csatorna" van, zene, sorozat, rajzfilm - jelenleg a zenetévé-funkciója a legnépszerűbb - konkrtéan a Ministry of Sound csatornája, de sokan nézik a Sci-Fi adást, vagy a TV5-öt is. A Joost megállapodást kötött vagy fog kötni nagy zenekiadó és filmgyártó vállalatokkal: kínálata valószínűleg szélesedni fog: lehet hogy előbb-utóbb tényleg lehet majd webtévézni. A kommentek közt is olvasható: van aki már el is kezdett.

A Webisztán eheti utolsó bejegyzése némi járulékos ajánlott irodalomról szól az itt tárgyalt cikkekhez. Olvassunk hát tovább.